A reggeli napsütésnek örvendezve délelőtt elindultunk Zoli barátommal a mindenféle vizek partjára. Alsópázsiton szembesültünk azzal, hogy sokkal hidegebb van, mint gondoltuk, s a vízzel borított rét teljesen be volt fagyva. Így hamar továbbáltunk, s útközben megáltunk pár percre a Szelkó-tónál, ahol szintén alig voltak madarak, de egy érdekes madárijesztő miatt megérte megállni. Ekkora már borús lett az égbolt, s a kedvünk is. Ennek hatására fogtuk magunkat és elindultunk Bodrogkeresztúrra, hogy meglátogassuk Fülöpöt, a híres télen-nyáron itthon maradó gólyánkat. Útközben még beiktattunk egy rövid megállót a rakamazi Nagy-morotvánál, ahol már párban úszkáltak a nyári ludak.
Szerencsére legalább Fülöp otthon volt. 
Alsópázsiton csak ezt a jómadarat sikerült megörökíteni, aki éppen egy retro optikát próbálgatott a jó kis D-SLR gépével. 
A trükkös halászok trükkös madárijesztője. Jól működhet ez a csónakba rögzített télikabát, mert hosszú idő óta most először nem láttunk kárókatonákat a Szelkó-tó ezen tóegységén. Igaz mást se láttunk.
Távolról mi is halásznak gondoltuk.
Nyári lúd pár a Nagy-morotván 1.
Nyári lúd pár a Nagy-morotván 2.
Kicsit távolabb repültek. Nem mintha nem lettek volna elég távol addig is. - Nyári lúd pár a Nagy-morotván 3.
Aztán persze jól érezték magukat. - Nyári lúd pár a Nagy-morotván 4.
Láttunk még 3 szárcsát és 1 héját, aztán indultunk a hegy irányába.
Fülöp a fészekben ácsorgott, s láthatóan nem örült a hidegnek. Elege volt már ebből a télből? Nem csodálom.
Ugye, hogy fázik? Mondtam!
A Bodrog már apadt keveset...
... s a csigák mellett mást is lerakott a parton...
... ahogy ez felénk szokás. Itt Közép-Kelet Európában.
Hazafelé már a varjakat sem tudtuk fényben fotózni. Pedig odafelé fények is voltak, meg sok varjú, traktorral a háttérben. Ezt bebuktuk. 
